Az életünk soha nem volt unalmas, de az elmúlt két év különösen nagy és mélyreható változásokat hozott magával – kihívásokkal telieket, ugyanakkor nagyon gazdagítóakat is.
Legkisebb fiunknál (aki akkor éppen 8. évét töltötte be) 2024 nyarán autisztikus idegrendszeri működést állapítottak meg, aminek feldolgozása számunkra sok belső munkát jelentett, ugyanakkor nagy megkönnyebbülést is hozott: egyre jobban megértettük és megértjük őt. Felemelő élmény megtanulni kommunikálni és kapcsolódni az ő „nyelvén”! Egy csodálatos tanító néninek és egy nagyon támogató iskolának (valamint a sok, kifejezetten rá szabott támogatásnak) köszönhetően ma már az iskolában elfogadottnak érzi magát, és többnyire jól is van.
Ezek a felismerések a másik két fiunkkal kapcsolatban is felnyitották a szemünket. Nagyfiunk sokat segített nekünk a legkisebbünk jobb megértésében („tolmácsolt nekünk”), mivel saját gyermekkorából ő is ismer hasonló belső működéseket és tapasztalatokat.
Ezen az úton haladva tudatosult bennem a saját érintettségem is az eltérő idegrendszeri működést illetően. Szerettem volna minél tisztábban látni önmagammal kapcsolatban, ezért a saját és a családom jólléte érdekében alapos és bátor feltáró munkába kezdtem. Ez a folyamat számos felismerést hozott, amelyek sok mindent új megvilágításba helyeztek – és helyeznek a mai napig –, és egy mély önismereti, gyógyulási folyamatot indítottak el bennem. Ezekből lépésről lépésre egy új szakmai irány is kibontakozott – egy álomszép hivatás.
A Mányi Berek[1] egy kis, vadregényes vizes élőhely a lakóhelyünk közelében, amelyet néhány éve családilag gondozásba vettünk és szeretettel ápolunk. A terület szabadon látogatható, és egy elmélyülésre hívó spirituális út, a Naphimnusz ösvény is kanyarog rajta.
A családunkba másfél évvel ezelőtt érkezett első, néven nevezett diagnózis elfogadását kísérő mély érzelmi feldolgozási folyamat közepette, ott, az ösvény egyik elrejtett sarkában (lásd 1. kép) született meg bennem egy vízió: a Mányi Berekben létrehozni egy olyan helyet (egy kis oázist), ahol eltérő idegrendszeri működésű gyerekek és felnőttek szeretett csillagnak érezhetik magukat.
Ez a lelkemben fogant küldetés fokozatosan valósággá vált: ősz óta rendszeresen dolgozom ott neurodivergens gyerekekkel, szoros együttműködésben a helyi iskolával. A program neve Lélektöltő Berek[2], és alapvető célja, hogy a foglalkozásokon részt vevő gyerekek szívesen legyenek a természetben, örömmel és szabadon mozogjanak, és innen feltöltődve térjenek vissza az iskolai hétköznapjaikba.
Számomra hatalmas ajándék, hogy mindaz, amit a munkám vagy az önismereti utam során tanulok, közvetlenül a saját gyerekeim javát is szolgálja. És minden tapasztalat – a jók és a nehezek egyaránt –, amelyeket a családommal megélek, egy az egyben támogatják a munkámat. Mert ezek által egyre mélyebben értem meg az eltérő idegrendszeri működésű gyerekek belső világát, ami segít az ő kísérésükben. Olyan ez, mint egy önmagát tápláló rendszer, és az, hogy ennek részese (sőt: működtetője) lehetek, az egy nagyon felemelő élmény és állapot!
Az is rendkívüli élmény számomra, hogy az idegrendszeri sokféleségen keresztül nap mint nap egy rejtett, csodálatosan gazdag és lenyűgöző világ tárul fel előttem. Akárcsak az, hogy egy igazán hasznos, ugyanakkor örömteli munkát végezhetek nagy szabadságban.
A neurodiverzitás szemlélet – amely az idegrendszeri sokféleséget az emberi különbözőség természetes részeként ismeri el – teljesen magával ragadott. Erősen motivál a szakmai fejlődésemben, és boldog vagyok, hogy a mindennapi munkámmal is aktívan részt vehetek abban a szemléletváltásban, amely az orvosi (betegségközpontú) megközelítést egy teljesebb, az idegrendszeri különbségeket figyelembe vevő gondolkodással egészíti ki.
Számomra ebben a legfontosabb fogalom a neuroaffirmatív[3] szemlélet, amelyet – visszatekintve – a korábbi közösségeim (a második gimnáziumi osztályom, a katolikus Szentjánosbogár és a Hangya közösség,ill. az Ausztriában található, mindenkit befogadó puppingi ferences kolostor) valószínűleg saját tudtukon kívül is nagyon szépen megvalósítottak. Ezeknek a közösségeknek a megerősítő jelenléte és az ott szerzett tapasztalatok nélkül ma biztosan nem az lennék, aki vagyok.
A Lélektöltő Berek foglalkozásokat jelenleg heti két délelőtt tartom, tudatosan kicsiben kezdtem. Hosszabb távon majd meglátjuk, hogyan alakul mindez tovább.
A vágyam és célom az, hogy minél több ember élhesse meg itt a saját „szeretett csillag voltát”. 🌟
Baloghné Sebők Márta
2025. december
- kép
A Naphimnusz ösvény Hold és csillagok állomása
2. kép
3. kép Férjemmel, aki a Mányi Berek (és minden elképzelésem) legállhatatosabb támogatója
4. kép
A „munkahelyemet” a saját gyerekeim is örömmel használják 🙂
[1] www.manyiberek.hu
[2] https://manyiberek.hu/lelektolto-berek/
[3] A neuroaffirmatív szemlélet értékeli az idegrendszeri különbségeket, és nem „kijavítani” akarja az embert, hanem olyan feltételeket teremt, amelyek között önazonosan, hitelesen és jól tud élni.